Lesencefaluról

Lesencefalu község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése:

Lesencefalu a Balatontól 6 km távolságra, a 84-számú főúttól 2 km-re, a Keszthelyi-fennsík északi oldalán egy gesztenyefáktól, erdőktől és szőlőktől övezett zárt völgyben fekszik Tapolcától délkeletre, Lesencetomaj és Várvölgy között fekvő település.

Története:

Az első írásos emlékek 1365-ben, majd 1516-ban említették Németfalu néven. Feltételezhető, hogy a településnév előtagja német telepesekre utalt.

A 19. század második felétől a helységnév elé megkülönböztető jelzőként a Lesence-patak neve került. Mind ekkor, mind később – egész a kihalásáig – a Tomaj család volt a legnagyobb birtokosa, bár mellette már a 16. században feltűntek az adományos birtokosok és a Tomaj család leányági leszármazottai is. A 16. század közepétől a 18. század végéig egyedüli földbirtokos a Tóti Lengyel család, amely Németfalut szigligeti uradalmához csatolta.

1564-ben a török elfoglalja, és a korabeli írások tanúsága szerint, még 1629-ben és 1632-ben is adózik a töröknek. A 18. század végére a falu teljesen elnéptelenedett, de 1715-től ismét lakott települések közé tartozott, leginkább a település régi lakói tértek vissza, vélhetően kis számban, mert 1720-ban Lesencetomajjal van összeírva.

Nedeczei Nedeczky István (1832-1908), 1848-as honvéd, országgyűlési képviselő.

Nedeczei Nedeczky István (1832-1908), 1848-as honvéd, országgyűlési képviselő.

Tóti Lengyel Krisztina házasságkötése után férje, Nedeczky Károly lesz a földbirtokos. Tőle a Festeticsek szerzik meg, s a keszthelyi uradalmukhoz csatolják, de 1768-tól ismét a Nedeczkyek birtokolják. A jobbágyság státusa 1768-ban részben szabad menetelű, részben örökös. Telkes jobbágyok száma 29 ebből 2 1/8, 5 2/8, 6 3/8, 8 4/8, 5 5/8, 2 6/8, 1 7/8 telkes és 3 házas zsellér. Az 1770. Évi összeírás szerint 45 jobbágycsaládból 41 lakott szabályszerű jobbágytelken, egy fő közülük takács, a többi extraszeriális, azaz kovács, csordás, kanász és juhász, akik a falu közösségétől vagy az uraságtól konvenciót kaptak. Az 1784-1787-ig tartott népszámlálás alapján: 56 család él a településen ebből: paraszt 28, kiváltságos 26, zsellér 44, egyéb 10, összes lakos 381 fő.

A falura illetékes úriszéket a Lengyelek Szigligeten, a Nedeczkyek Hegymagason, a Festeticsek pedig Keszthelyen tartották. Az úrbérrendezés előtt a falu népének urbáriuma és szerződése nem volt, hanem a szokások szerint adózott, az uraság mindenkori szükséglete szerint végzett robotot, mégpedig négy marhával. Az igásrobotot, ha az úrnak nem volt rá szüksége, kétnapi kaszálási robottal kellett megváltani.

Lesencefalu s zőlőhegy

Lesencefalu szőlőhegy

Az urbárium bevezetése után az abban meghatározott módon adóztak. Az úrbérrendezés előtt 12, utána 20 hold volt a jobbágytelek tartozéka. A lakosság fő megélhetési forrása a 18– 19. század folyamán a szőlő és gyümölcstermesztés, valamint az állattenyésztés / rideg marha – és sertéstartás /, amelyhez a szomszédos Györök településtől béreltek erdőt. 1770-ben a településhez tartozó szőlőhegyen 251 kapás / 25.82 hektár / szőlőt műveltek, melynek termése 661 urna / 330 hl / volt. Szőlő területe folyamatosan növekedett, tulajdonosainak többsége azonban vidéki, amit az adóösszeírások igazolnak.

1795-ben a keszthelyi uradalom tiszttartója két helybeli lakossal szerződést kötött mészégetésre. Az égetéshez szükséges követ és a hullott fát ingyen kapták, viszont az uraságnak elsőbbsége volt a kiégégetett mész felvásárlására a szerződésben meghatározott áron. Minden kiégetett kemence után 9 rajnai forintot kellett befizetniük.

Az 1800-as évek elején nagyobb jelentőséget nyert a gabonatermelés, a lakosság 50%-ának a földművelés biztosította a megélhetést. 1807-ben 268 hold, 1813-ban pedig 264 hold a szántóként használt területek nagysága.

A településen élőket is magával ragadta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lelkesedése és csatlakoztak először a nemzetőrséghez, majd tovább harcoltak a honvédség kötelékében. Az 1848. május 23-án Balatonedericsen elkészített nemzetőri összeírás szerint Németfaluból 34 fő lépett be a nemzetőrség kötelékébe. A későbbiek folyamán Németfaluból 3 fő öltött honvéd egyenruhát. A két nemesi család tagja Hertelendy Kálmán és Nedeczky István tiszti rangban, a többiek közvitézként szolgáltak. Az akkori plébános, Horváth János 1848. október 28-án írt jelentéséből kiderül, hogy káplánja Trimmel Sándor állását otthagyva beállt katonának. Az 56. honvéd zászlóaljhoz került, ahol őrmesteri rangban szolgált. A közvitézként szolgálók egyéni sorsáról sajnos nem maradt fenn forrás, csak annak az egységnek a harcairól, amelyben szolgáltak.

Mint nemzetőrök a Zala vármegyei önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj tagjai lettek. Ennek kötelékében 1848 júliusában a déli határra vonultak és elfoglalták a számukra kijelölt állásokat. Felállításuk két lépcsőben történt, az egységek egy részét a Muraközbe a Dráva mentén, másik részét pedig a Mura bal partján, Csáktornyától Légrádig, valamint Lendvától Letenyéig, főként az átkelőhelyek védelmére helyezték el.

1770-ben már Németfaluban is volt felekezeti iskola. A tanítók az írásra – olvasásra való tanításon túl, kántor, harangozó és a településen jegyzői feladatokat is ellátták. A tanítókat a plébános és a település lakói közösen választották, s egyben felügyelték is őket mindennapi munkájukban. Kezdetben nem volt külön iskolaépület, a tanítás a mindenkori tanító lakásán történt. A tanítólakását a plébános és a község lakossága építette és tartotta fenn. A rossz körülmények, és a szülők érdektelensége miatt csak kevés gyermek járhatott az iskolába, ezért a plébános kénytelen volt többször is a szószékről figyelmeztetni a szülőket, hogy küldjék gyermekeiket rendszeresen az iskolába. Ha nem volt tanulója, mint 1777-ben akkor az egyházi szolgálatokért kapott fizetés biztosította a megélhetését.

Az első iskolaépületet 1815-ben emelték Németfaluban, ahol Cseh Gábor tanított. A németfalui iskolamester járandósága 1778-ban a Visitationes Canonicae alapján, amely akkor egy átlagos tanítói fizetés volt. Az iskolamester Pécsöly Ferenc, 29 éves, végzett rétor, katolikus hitvallást letette. A katolikus szokásokat és ünnepeket megtartja. Évente kap állandó jövedelemként 8 forintot, gabonában minden családtól, ¼ pozsonyi mérőt /15.4 l/. Egy–egy gyermek tanításáért egész évre kap 1 forint 50 dénárt. Stóladíj címén egy levél megírásáért 5 dénár, a halott kíséréséért 12 dénár, éjszakai zsoltározásért 12 dénár járt neki. Kapott minden igásállattal rendelkező gazdától egy szekér tűzifát. Szántóföldje nem volt, de az iskolamester fizetésére minden évben a lakosok kétholdnyi földet, a sajátjukból elkülönítve műveltek.

A település a 19. század folyamán lassan, de egyenletesen fejlődött. 1898. évi IV. tc. alapján Németfalu új neve Lesencenémetfalu lett. A fejlődés eredményeként lakóinak száma 1910-ben 924 fő volt, ennek ellenére közigazgatásilag Lesencetomajhoz tartozott.

1935-ben a falu földbirtokosa gróf Károlyi István, aki a települést a szigligeti uradalmához csatolta.

1940. január 19-én a település nevét Lesencenémetfaluról, Lesencefalura módosították. A falu ebben az időben kétosztályos, két tanerős általános iskolával rendelkezett. Az első világháborúban 14 fő, a második világháborúban 29 fő volt hősi halottak száma. Emléküket a templomkertben 1991-ben felállított emlékmű őrzi.

1960-ban alakult meg a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely 1970-ben egyesült a balatonedericsi mezőgazdasági termelőszövetkezettel. A falu 1960-ban villanyt, 1976-ban pedig vezetékes ivóvizet kapott. Közigazgatásilag 1969-ig önálló tanácsú község volt, később Lesencetomaj társközségévé vált, majd 1979-től a Balatonedericsi Községi Közös Tanácshoz tartozott.

Lesencetomaj Óvoda

Lesencetomaj Óvoda

1990-ben a településen önálló önkormányzat alakult, s Lesencetomajjal közös körjegyzőséget és általános iskolát és óvodát alapított. 1995-ben a környező településekkel közösen, céljaik hatékonyabb megvalósítása érdekében létrehozták a „Lesencéktől a Balatonig” kistérségi fejlesztési társulást. 1995-ben a telefon, 2000-ben a gáz, 2004-ben pedig a csatorna hálózat kiépítése valósult meg.

A folyamatos népességcsökkenést a környék iparosodása és a közeli városok fejlődése indította el, amely napjainkba is kihatással van a település életére. Jelenleg a falu lélekszáma 343 fő.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/LesencefaluA lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van