A templom Péter nevű plébánosát már 1421-ben említették a korabeli írásos emlékek, míg a templomról az elsõ írásos feljegyzéseket csak 1516-ban, illetve 1519-ben rözítették. A török hódoltság alatt lerombolt templomot csak a XVIII. század elején építették ujjá. Padányi Bíró Márton püspök 1745-ben a tapolcai esperesi kerületben tartott vizitációjakor már ismét állt a templom.
A hagyományoknak megfelelõen a falu közepén álló templom boltozott szentéllyel, síkmennyezetes hajóval, toronnyal, s a toronyban egy haranggal rendelkezett.

A falazott oltáron Szent Péter és Szent Pál képe, tabernákulum, négy gyertyatartó és egy fából faragott szószék volt.
A templom jelenlegi formáját 1808-1809-ben nyerte el amikor Nedeczky Károly veszprémi nagyprépost átalakítatta.

Az átalakítás során új szentélyt, oltárt, sekrestyét, és kórust építettek a toronyba pedig 2 harangot tettek. Az átépített templomot Szent Péter és Szent Pál tiszteletére szentelték.
A templom egyhajós, a keleti oldalon a sok szögzáródású szentély és a sekrestye található. A nyugati homlokzatból ugrik elõre a négyszögletes alaprajzú, felfelé nyolcszögben folytatódó gót stílusú torony, melybe két eltérõ nagyságú harangot helyeztek el.

Az eredeti nagyharangot az elsõ világháború idején elvitték, pótlására 1922-ben, Sopronban öntöttek újat. A kisharang napjainkban is a helyén van. A kisharang felirata: „Brunner János, Budán, 1774-ben öntött engem.”

Átalakításkor meghagyták a torony alatt lévõ, a XV. század végérõl való gótikus dombormûvet , amely a kelyhet és a szent ostyát ábrázolja.
Az 1806-ban elhelyezett belsõ berendezési tárgyak napjainkban is megtalálhatóak.

 A szentély falát díszíti a fekete márványból készült, felül félköríves keretû, a XIX. századból származó, klasszicista stílusú oltárkép, amely Szent Pétert és Szent Pált ábrázolja, jelvényeikkel együtt.

Az olajfestmény keretívén babérkoszorú és Isten szeme látható, felhõk közötti sugárkoszorúban. A négyszög alakú, vörös márványból készült oltárasztalhoz egy lépcsõfok vezet. Elõlapján a hagyományos díszítés, kerek mezõben fekete márvány-kereszt.

A tabernákulum szintén vörös márványból készült, felsõ részén íves fekete márvány berakással, tetején egy vörösréz gömbön álló fakorpusszal.

 A szószék négyzetes alakú festett fa, homloklapján az „ajtón kopogtató Jézus” festett képe, aranyozott vékony keretben. A hangvetõ / a szószék fedélrésze / szintén négyzet alakú, tetején a XIX. század elején Pilés János által készített 2 fehér kõtáblán a Tízparancsolat, amelyet aranyozott dicsfény övez.

A karzatot kovácsolt vasmellvéd zárja le. Az orgonaszekrény festett fából készült, klasszicista stílusban, arany szegéllyel és fejezet-díszítéssel.